Önnevelés játékosan

Amikor a nevelés szót meghalljuk, akkor általában arra gondolunk, hogy a szüleink vagy valamilyen pedagógiai intézményben valaki nevel bennünket. Amikor már felnőtté váltunk és az iskoláinkat magunk mögött hagytuk, akkor ki nevel bennünket tovább? Felnőtt korban már nincs is szükség a nevelésünkre? Azért azt nem képzelhetjük komolyan, hogy a nevelés csak nagykorúság eléréséig tart. 🙂 A gyermekkorunkban nagyrészt mások neveltek minket, de a felnőttnek már saját magát kell tovább nevelnie! Egy hasonlattal élve ez olyan, mintha a szobrász lenne a kőtömb is, meg a művész is egyben, és önmagát faragja meg, egy művészi alkotássá. Az önnevelés persze nem könnyű feladat, a kalandvágyók talán előnyben vannak. Aki pedig nem kalandvágyó alkat, az inkább barátkozzon meg az önnevelés küzdelmes és szép mivoltával. Az életútjában úgyis nap mint nap szembe fogja találni magát önmagával.

Milyen ember leszek ha majd felnövök? – Ezt talán mindenki megkérdezte magától gyermek korában. – Miért ne tehetnénk fel ezt a kérdést most is: Felnőttként milyen ember szeretnék lenni, milyen irányban fejlődjek tovább? Beismerhetjük, hogy nem nagyon szeretünk változni, kényelmesebb megtartani a rossz szokásokat mint átalakítani azokat jóvá. Mégis van három lehetőségünk, arra hogy változzunk, fejlődjünk: a szenvedés, az öröm, és a tudatosság. A szenvedés a leggyakoribb, azáltal már biztosan hajlandóak vagyunk változni. Az öröm fényéből is erőt meríthetünk (leginkább az alkotás öröméből) a változásra, ez a legszebb legszelídebb formája a változásnak. A tudatosság, az intuíció általi önnevelés pedig a legnehezebb, viszont a leghatékonyabb elősegítője a fejlődésünknek. Ez változás úgy jön létre, hogy a gondolkodásban egy nagy felismerés, belátás, megértés felvillan, de olyan erősen, hogy az, áthatja embert egészen az akaratig. Tudatosság által kerülhetünk el sok értelmetlen problémát, felesleges összeütközést. A sorsunkban lévő kuszaságokat, válságokat is, csak értés-felismerés alapon oldhatjuk fel. Sokszor érezhetjük azt, hogy eltévedtünk az éltünk erdejében. Dante az „Isteni színjáték” művét ezzel a kereső kilátástalan hangulattal kezdi.

“Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrű, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az úton.
Akkortájt olyan álmodozva jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam egy hegyaljra,
hol véget ért a völgy, mély, mint a pince,
melyben felébredt lelkem aggodalma,
a hegyre néztem s láttam, hogy gerince
már a csillag fényébe öltözött,
mely másnak drága vezetője, kincse.”

Nem tudjuk, hogy kik vagyunk, hová tartunk, milyen hivatást válasszunk, kit válasszunk életünk társának. Érezhetjük úgy is, hogy kevés az állandó biztos pont az életünkben. A “sűrű sötét erdőből” a kivezető út, a támpont (képiesen) egy fényes csillag Dante szerint. Hogyan találom meg a fényes csillagomat? A kilátástalanságban, a céltalanságban sok kérdés merülhet fel: És ha rosszul döntök, mi lesz az életemmel? Szeret úgy igazán egyáltalán valaki? Vajon én tudok figyelemben szeretni másokat? Hogyan találom meg valódi utamat? Ehhez segíthet három kérdéskör (rajt-cél-út) játékos, de tudatos átgondolása. Ha önismereti szempontból valamelyik kérdésre, nem tudunk világos konkrét választ megfogalmazni, akkor nagyon nehezen található meg a valódi életcél. Ha megtaláljuk életünkben, a tudatos biztos pontokat, akkor meg is lesz eredménye. Ilyen eredmény például, hogy megelégszünk az életünk lehetsőségeivel, sőt boldognak érezzük magunkat! Íme a három segítő kérdéskör:

1. Milyen a jelenlegi helyzetem, mik a tények amikben élek? Mi a rajt ahonnan elindulok?
2. Mi a célom, mit szeretnénk elérni? Milyen irányba szeretnék haladni?
3. Mi az út a rajttól a célom eléréséhez? Hogyan jutunk el a jelenből a jövő felé?

Lehet, egy olyan segítő kérdést is feltenni, hogy: Milyen hivatást, munkát végeznék, mit csinálnék a legszívesebben az életemben, ha pénzügyi-anyagi dolgok nem befolyásolnának?

Sokszor vagyunk úgy, hogyha görcsösen keresünk választ, a kiutat a “sötét erdőnkből”, akkor még jobban eltévedünk. Ha szabadon játékosan állunk hozzá, akkor meg sikerül megoldást megtalálnunk! A megoldás felismerésében az értés fényével együtt az öröm fénye is betölt bennünket. Ez a fényerő, ami már bennünk felgyulladt, elég intenzív ahhoz, hogy szelíden szétfoszlassa a kétely meg a kétség sűrű sötét felhőit. Kedves Olvasó, ha van kedved egy kis önismereti játékra, akkor vegyél elő egy papírt és egy írószerszámot! Kérlek írd le egy papírra azt a 12 fogalmat ami számodra az életedben a legfontosabb! A többi 3 útmutatást halványan írom, hogy ne lehessen ideje korán elolvasni. A cursor kijelölésével könnyebben láthatóvá válik az írás.

1.

Ahhoz hogy az igazán fontos értékeket megtaláljuk, meg kell tapasztalnunk a hiányukat is! A tizenkettő legfontosabb szóból mondj le ötről, húzd ki!

2.

Már csak hét maradt, ami a legfontosabb számodra. Lehet, hogy nehéz döntés volt lemondani öt fontos dologról, de most még négy fogalmat is húzz ki a hétből!

3.

Ezek szerint élsz, efelé halad az életed? Ez a három szó a te vezérlő csillagod, ami segít abban, hogy mi felé neveld önmagad. Jó utat!

Csanádi József