Mit jelent az, hogy a Magyarok Istene?
Az angyalok kilenc kara és az Ország Angyala
Ha szeretnénk megfejteni, hogy mit jelent egy népnek az “Istene”, a mi esetünkben a Magyarok Istene, akkor vissza kell mennünk a régebbi korok világképéhez. Ha őszintén, előítélet mentesen szeretnénk a régebbi korokat megérteni, akkor egy elmúlt kor tanulmányozásakor nem vetíthetjük bele a mai kor felfogását. Nem lehetünk részrehajlók a saját korunkhoz, amely jelenleg egy természettudományos alapokon álló anyagelvű világkép a maga sajátos hitrendszerével. A történelemnek, mint tudománynak nem feladata, hogy ítéletet alkosson egy régi kor világképéről – hogy a valóságot látták-e, vagy tévedtek -, egyszerűen be kell mutatnia a kor tényeit.
A V. század végétől a VI. század elejéig élt Dionysios Areopagita (Pszeudo-Dionüsziosz), foglalta össze a legjobban a Szentírás és a keresztény hagyományok alapján az angyalok tanát, az angeológiát. A Szentírásban elsősorban Pál és János apostol tesz említést a különböző angyalokról. Pszeudo-Dionüsziosz az egyik fő művében, a „Mennyei hierarchia” című könyvében fejti ki részletesen a kilenc angyali rend szerepét, működését. A kilenc angyali kar nevei a következők:
Az angyal név „hírnököt” jelent, aki közvetít az örökkévaló Isten és az ember között. A teológiai hagyomány az emberhez legközelebb álló angyalt feladata szerint őrangyalnak nevezi. Minden egyes ember életét, sorsát, lelkét vezeti, óvja egy őrangyal. Az arkangyalok vezetik a nemzeteket, segítik az országok sorsát, a népek küldetését. Az arkangyalt nevezik még az ország angyalának, a népszellemnek, a népgéniusznak és a nemzet angyalának is. A magyar költészetben Petőfi Sándor által lett híres név, a magyar népet vezető szellemnek, a magyar arkangyalnak: „A Magyarok Istene” (ld. Nemzeti dal, A Magyarok Istene). Igaz, a Rákóczi induló is a „Magyarok Istenével” kezdődik. A fejedelemségeknek még nagyobb feladatot adott a Gondviselés, mégpedig a korok, korszakok vezetését, ő a „kor szelleme”. A görög „archai” szó kezdetet jelent, amely az idő kezdetét, egy korszak kezdetét, a fejedelemség (archai angyal) küldetésének kezdetét is jelenti. Az első három angyali rendről van a legtöbb utalás az európai keresztény kultúrkörben, hiszen ők állnak a legközelebb az emberi lélekhez. A magasabb rendű angyalokról nagyon kevés szó esik a hagyományokban, de sokkal nagyobb világfeladatokat látnak el. A középkori ábrázolásokon a magasabb angyalok a bolygók, a naprendszer és a 12 állócsillag mozgását felügyelik, rendjét őrzik. Még Johannes Kepler (1571-1630), a modern kori csillagászat megalapozója is ezt vallotta. Országunk angyalát és a népek angyalát nagyon egyszerűen, de művészien mutatja be Benedek Elek két szép meséjében.
Benedek Elek: Az Ország Angyala
A szomorú mohácsi csata előtti napokban történt, amit most elmondok nektek. A király ott volt még Buda várában, nagy szomorúan ült a palotában. Egyszer csak nagy lárma, kiabálás, jajgatás hallatszik fel a király szobájába. Mondja a király egy inasnak: – Eredj, menj le, s nézd meg, mi történt!
Lemegy az inas, s hát ott egy szerencsétlen nyomorék jajgatva, összetett kézzel kéri az udvarbelieket, hogy vezessék a király színe elé, mert különben nagy veszedelem éri a királyt is, az országot is. Kinevették az udvarbéli emberek a nyomorékot, s nem eresztették fel a királyhoz. Akkor a nyomorék még erősebben jajgatott, kiabált, s olyan keservesen sírt, hogy sírásától, jajgatásától zengett a palota.
Jelenti az inas a királynak, hogy mi történt. De a király szörnyű rossz kedvében volt, azt mondta: senkit az ő színe elé ne bocsássanak, hanem menjen le az udvarmester, mondja, hogy ő a király, s kérdezze meg a nyomoréktól, hogy mit akar.
Megy az udvarmester, s kérdi a nyomorékot: – Mit akarsz? Beszélj, én vagyok a király!
– Te nem vagy a király – jajgatott a nyomorék –, neked egy szót sem szólok. De mond meg a királynak, hogy nagy veszedelem éri őt is, országát is, mert engem nem hallgatott meg. S ím, abban a szempillantásban a nyomorék angyallá változott, s ragyogó fényesség között felszállott az égbe. Térdre hullottak az emberek, s reszketve mondták: – Ez az Ország Angyala volt, jaj nekünk!
Hát azt már tudjátok, hogy mi történt Mohácsnál. Ott egy nagy temetőt ástak a magyarnak. Abba temették el az országot is, a királyt is…
Benedek Elek: A három arkangyal
Nagy volt az Úristen haragja, mikor Ádám és Éva az Ő parancsa ellenére is evett a tiltott fa gyümölcséből. Egyszeribe hívatta Gábor arkangyalt, hogy menjen a Paradicsomba s kergesse ki onnan Ádámot, s Évát. Hej, meg volt szeppenve Ádám, mikor látta, hogy jön Gábor angyal! Mondta Évának: – Vége a szép életnek, Éva, jön Gábor arkangyal, tüzes vessző a kezében! Az Isten küldi, hogy minket innen kikergessen.
– Ne félj – mondotta Éva –, ez a magyar angyal, majd elbánok én vele. Hamarosan gazdag ebédet készített, leültette Gábor arkangyalt, cirókálta-morókálta, hízelkedett neki, etette-itatta, s csakugyan, mikor az ebédnek vége volt, Gábor arkangyalnak nem volt lelke, hogy ezeket a jószívű embereket kikergesse a Paradicsomból. Visszaszállott az égbe, s jelentette az Úrnak:
– Uram, küldj valaki mást, nem vitt rá a lelkem, hogy kikergessem őket. Hívatta az Úr mindjárt Flóriánt, az oláh angyalt. Lemegy Flórián, de már ettől csakugyan nem ijedtek meg. Alázatosan levette a széles karimájú kalapját, köszönt illendőképpen. Aztán elmondta, hogy miért jött. Ádám rárivallt: – Van-e írás?
– Nincs – válaszolt ijedten Flórián, s kiszaladt a Paradicsomból, meg sem állott az égig.
– Látom – mondotta az Úr –, hogy a német angyalt kell leküldenem, s leküldötte Mihály arkangyalt. De már ettől megijedt Ádám is, Éva is. Körülfogták, hízelegtek neki, nagy ebédet csaptak, etették-itatták. Evett is, ivott is Mihály arkangyal, amennyi beléfért, de mikor az ebédnek vége volt, rájuk kiáltott: – Mars hinausz!
Hiába kérlelték, hiába könyörögtek, nem engedett a német angyal, azt mondta: – Muszáj! Ádám és Éva kiszaladt a Paradicsomból. Azóta a muszáj a legnagyobb úr a világon.
Hol jelenik meg egy nép arkangyalának a hatása?
A figyelmes olvasó, aki ismeri az európai keresztény kultúrkört, rögtön felvethetné azt a kérdést, hogy hogyan lehetséges „A három arkangyal” c. mesében magyar, oláh, német arkangyal a Paradicsomban, hiszen még népek sincsenek! A kinyilatkoztatás szerint a nyelvek, a népek csak a bábeli zűrzavar után jelentek meg. Teljesen jogos is lenne a felvetés, ha egy tudományos-filozófiai műben olvasnánk „A három arkangyal” történetét. A mese, a népi hagyomány viszont inkább az átélésre, a lelkületre helyezi a hangsúlyt a precíz fogalmi definíciók helyett, ezért fontosabb, hogy lelkileg érintse meg az olvasót. Hol jelenhet meg egy nép arkangyalának jellege, hatása? A régebbi korok embere kimondva vagy kimondatlanul a nép temperamentumában, saját nyelvében, a népzenében, mondáiban, az adott nép himnuszában érezte saját népszellemét. A himnuszok dicsőítő költemények, amelyek az Istenhez szólnak. Minden népnek saját himnusza lett, ez azt érezteti, hogy az országok angyala a közvetítő, a hírhozó egy adott nép és az Örökkévaló között. A magyar Himnuszban és Szózatban is megérezhető ez a közvetítés-gondviselés, mint ahogy más népek himnuszában is. Az európai keresztény kultúrkörben fontos szerepe volt annak a világképnek, hogy az individuális embert az őrangyal, népe, országa sorsát az ország angyala, a korszakot pedig, amelyben él, a korszellem (archai) segíti. Ez a világfelfogás az utóbbi pár száz évben halványult csak el. Babits Mihály még érzi a szívében az Ország Angyala fontosságát, de fogalmilag már nagy fejtörést okoz neki, a Magyarok Istenéhez című versében ezt láthatjuk.
Hogyan vélekednek a korai egyházatyák a népek angyalairól?
„Az angyalok a nemzetek ősi és isteni rendelkezés szerint lettek szétosztva.” Alexandriai Kelemen
„Mózes és a próféták tanítása, hogy vannak egész nemzetek élére állított angyalok.”
„Az angyalok közül egyesek a nemzetek fölé rendeltetett, mások a hívők kísérőiül.” Szent Baszileiosz
„Az egyetlen Legfenségesebb egyetemes gondviselés az összes nép üdvösségét az angyalokra bízta azzal a feladattal, hogy vezessék hozzá őket.”
„Azt olvassuk a Szentírásban, hogy minden nemzetnek vannak fejedelmei. A szövegösszefüggés jól mutatja, hogy angyalokról, nem pedig emberekről van szó.”
„Az angyalok feladata, hogy szent gondot viseljenek minden nemzetre, neveljék mindazokat, akik követni akarják őket.”
„Az angyalokat, akikre rábízták egyes nemzetek szent gondját, magasztalják mindazok, akik követni akarják őket az egyetlen princípium felé.” Pszeudo-Dionüsziosz
Rákóczi induló
Magyarok Istene, rontsd a labanc erejét!
Közeleg az óra csata riadóra
Hogy a magyar akarata, csata vasa, diadala
mentse meg a szomorú hazát.
Hős Rákóczi népe, kurucok, előre!
Diadal veletek, ellenes feletek letiportátok,
verje gonoszokat átok!
Már a hazán íme újul a vész,
Íme a gonoszok seregi fenyegetik.
Hej! Hova lettek a hős daliák?
Hova lettek a hős, a derék vezetők,
A szegény nép sokezerje,
A legigazabb dalia vezér
Bujdoshatnak most szanaszét.
Lobogónk magasan,
ez a büszke nemzet újra talpon áll.
Aki előtt ellen soha meg nem áll
csak elő, csak elő, csak előre!
Szabadon él a magyar vagy érje a halál.
Mert a magyarok Istenére, szent nevére,
esküt esküre teszen e hős nép:
Míg ragyogón kel a nap az égen,
Rab a magyar soha, soha, soha, soha, sohase leszen.
Petőfi Sándor: A Magyarok Istene
Félre, kislelkűek, akik mostan is még
Kételkedni tudtok a jövő felett,
Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség
Őrzi gondosan a magyar nemzetet!
Él az a magyarok istene, hazánkat
Átölelve tartja atyai keze;
Midőn minket annyi ellenséges század
Ostromolt vak dühhel: ő védelmezze.
Az idők, a népek éktelen viharja
Elfújt volna minket, mint egy porszemet,
De ő szent palástja szárnyát ránk takarta,
S tombolt a vihar, de csak fejünk felett.
Nézzetek belé a történet könyvébe,
Mindenütt meglátni vezérnyomdokát,
Mint a folyóvízen által a nap képe,
Áthúzódik rajta aranyhíd gyanánt.
Így keresztüléltünk hosszú ezer évet;
Ezer évig azért tartott volna meg,
Hogy most, amidőn már elértük a révet,
Az utolsó habok eltemessenek?
Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet,
Mert káromlás, róla ilyet tenni fel,
Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet
Ily gúnyos játékot gyermekeivel!
A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke,
S büntetéseit már átszenvedte ő;
De erénye is volt, és jutalmat érte
Még nem nyert… jutalma lesz majd a jövő.
Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség
És boldogság lészen a te életed…
Véget ér már a hétköznapi vesződség,
Várd örömmel a szép derült ünnepet!
Pest, 1848. április
Babits Mihály: A Magyarok Istenéhez
Vagy-e? S ki vagy? S mienk vagy-e? Csupán
mienk és senki másé? Szabad-e
hogy csupán a mienk légy? És lehetsz-e
az, aki vagy, ha csupán a mienk vagy?
S mégis: lehetsz-e aki vagy, ha nem tudsz
csupán-mienk is lenni? Lehet-e
világod végtelen, ha nem vagyunk
mi is középen, és sorsunk a Tengely?
Mi vár reánk? És jön-e még igazság?
Vagy mi leszünk a keresztre feszített
a nemzetek közt? Akkor is középen
áll a Kereszt, s ki szenved: Messiás.
És ez van talán hátra még. Az embert,
az aprót, megváltottad már. A népek
váltsága jő most. S bizonnyal mienk vagy,
Isten, amíg mi hordjuk a keresztet.
Mert nem lehetsz a mérges kis Wotanok
öccse te, egy a sok közül, pogány
csillag, hanem ki eljött, csillagoltó
nap, s kinél kisebb nékünk nem elég:
magyarok és mindenek Istene.
Mit jövendölt Pio Atya Magyarországról?
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
A cikk „A lovagkortól a reneszánszig” című könyv utolsó fejezetéből lett összeállítva, írta Csanádi József.
“Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt,
A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet,
A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atya fiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet.” (2 Pt 1:5-7)
1. hit
2. jó cselekedet
3.tudomány
4.mértékletesség
5. tűrés
6. kegyesség
7.atyafiakhoz való hajlandóság
8. szeretet
“Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.” (Jk 1:27)
“A ki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő atyjafiát az még mindig a sötétségben van
Elgondolkoztató a kérdés: Mit jelent az, hogy a Magyarok Istene?!
“…, s kinél kisebb nekünk nem elég: magyarok, s mindenek Istene.”
Babits megadta a választ. Nem lehet igaz Isten az, aki egy nemzetet a többi fölé emel, úgy, hogy az leigázza a többit, elnyomja, rabságban, gyarmati igában tartsa. Az élő Isten akarata, hogy a teremtményei éljenek: Nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és ez által élete legyen.”
“Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!’ (Ez 18:32)
Sok zsarnokságot, rabigát, elnyomást kellett átéljen a magyar nemzet. Meg kellett élje a nemzetgyilkossági kísérletet is, a Trianont.
Azt gondolom, Jézus nem nemzetben gondolkodott, egyénileg hívta magához az embereket. Az igazság harca az igazságtalanság ellen, az ember életének az önként való odaadását követeli. Ezt mutatta be Jézus a saját életével. “Aki meg akarja menteni az ő életét, elveszíti azt, aki pedig odaadja értem és az evangéliumért, visszakapja azt.” (Mt 10:39)
“Aki kardot fog, kard által kell annak meghalni.” (Mt 26:52) “Ez a szentek békességes tűrése és hite.” (Je 13:10)
Isten kinyilatkoztatása értelmében nincs más kard, mint a “szellem kardja”, ami nem más, mint az “Isten beszéde.” Az igazság az ő szaván keresztül győzedelmeskedik az igazságtalanság, a gonoszság fölött.
Jézus, maga az igazság, a megtestesült igazság.” “Az ige testé lett, és láttuk az ő dicsőségét…” (Jn 1.14)”A te igéd igazság” (Jn 17:17b)
A világi szemléletben megkülönböztetnek igazságos háborút, amelyet egy nemzet a saját védelme érdekében folytat és a más nemzet megtámadása, leverése célját szolgáló háború igazságtalannak van nyilvánítva. Az evangélium elvei között nincs ilyen, hogy védekező, önvédelmi hadviselés.
A világháborúk világi szemszögből is igazságtalanoknak bizonyultak. A nagy háborúk nem voltak egyebek, hasztalan vérontásnál. A magyarnak miért kellett a Don kanyarig, Doberdóig, Isonzóig elmenni? Ez volt a karhatalom akarata, s ennek ellenállni, csak az élete árán lehetett volna valakinek.
Az ember, akinek Isten nélkül a kis ujja megmozdítására sem telik a saját erejéből, volt annyira pofátlan és pökhendi, hogy Istennel szemben kijelentette: “Ne segélj, csak csodálkozz!”
Azt gondolom, hogy a “mindenek Istene” nem áll egyik nemzet oldalára sem. A “bosszúálló, vérszomjas istenség” tehet csak ilyent, hogy összezavarja, egymásnak ugrasztja a nemzeteket.
Most csendes “biológiai háború” van folyamatban. Az a globális háttérhatalom, akinek érdeke a népek kiirtása, jobbnak látta a két nagy háború után, hogy ne éles hadviselést folytasson, hanem csendes háborút, ahol nem halnak meg olyan tömegesen az emberek, mint a tömegpusztító fegyverek bevetésével, s a lassú népirtás esetében az életüket vesztett egyének temetése is megvalósítható, nem okoz akkora gondot, mint a tömegmészárlás során keletkezett nagy számú holttest eltemetése, akiknek az időben való eltemetése amennyiben nem történik meg, nagy fertőzés, járvány kitörését eredményezheti. Akiknek érdekeltségükben áll a háború folytatása, már tapasztalatból tudják ezt.
Nem a “mindenek Istenének” az alapelve sem a pénz szeretete, sem a népirtás. A pénz szeretetét minden baj gyökerének nevezi a “mindenek Istene, és a népirtás helyett a “szaporodjatok és sokasodjatok” parancs áll a “mindenek Istene” elvei középpontjában. A “mindenek Istene” elvei így szöges ellentétbe kerültek a “bosszúálló és vérszomjas isten” alapelveivel.
“Aki olvassa, értse meg!” “Akinek van füle a hallásra hallja!”