Aranyember a csallóközi aranykertből

Riport Bíró Gábor lovasíjásszal a dunaszerdahelyi aranykert birtokról

1. Hány éve döntötted el, hogy életvitelszerűen lovasíjász leszel? Össze tudod egyeztetni a “normális” életviteled, munkád a lovasíjász életmóddal, edzésekkel?

Ez nem az én döntésem volt, hanem a lovasíjászaté. A harmadik évezredben már a lovasíjászat volt az első helyen. Minden mást hozzá igazítottam. Ezért tudom egyeztetni a normális életvitelemet minden mással, mert a lovasíjászathoz igazítok mindent.

2. Ha valaki sokáig egy bizonyos életmódot űz, akkor az alakítja az embert, főleg, ha örömét leli benne. Mit köszönhetsz a lovasíjászatnak?

A lovasíjászatban teljesedtem ki. Nagy tanítómester. Az íj a belsődhöz segít közelíteni, a ló a külvilághoz. Minél jobban kezdek érteni a lovakhoz, annál jobban kezdem érteni az embereket. Minél jobban lövök, annál jobban kezdem érteni magamat. Bárcsak jobban tudnék lőni.

3. A modern ember kiszakította magát a természet folyamatiból. Nekem úgy tűnik, célod hogy összhangot teremts a múlt értékei és a jelen kor között. Ez így van? Jól látom?

Igen, kicsit bővebben: Számomra az a fontos, hogy az értékek, értékek is maradjanak. A tisztesség, a becsület, az adott szó szentsége a mai világban épp olyan érték legyen, mint a múltban. Rendet kell teremtenünk a zűrzavarban.

4. A lovasíjászat nemcsak egyéni harcművészet, hanem közösség is.
Mint a csallóközi lovasíjász kánság Bíró Kánság vezetője, milyennek látod a ti közösségetek?

Olyan a közösség, amilyenek az emberek benne. Mindenki beletesz valamit. A vezető dolga, hogy kellő bölcsességgel az irányt mutassa. Mivel a lovasíjászat harcművészet, a harcosok jól érzik magukat a közösségben. Aki meg nem bírja a gyűrődést azt nem kell elküldeni, mert előbb-utóbb elmenekül. A Bíró Kánságban ugyanúgy mint a Kassai Lovasíjász Iskola többi törzsében, kemény hierarchia van. Ezért szeretjük ezt a közösséget. Ha belépsz egy jurtába, pontosan tudod, hogy hol a helyed. Nem kell állandóan harcolnod érte. A pályán is csak magaddal kell megküzdened. Azok a versenyzők, akik a másikat akarták legyőzni, már rég nem lovasíjászok.

5. Mi volt az az alkalom, ami a legerősebb élményként magadban hordozol?

1995 tavaszán kerültem el a Kassai völgybe. Akkor volt azaz érzésem, hogy hazaérkeztem. Ez az amit kerestem és végre megtaláltam.

6. Ahol valóban folyik az élet, ott a humor mindig jelen van. Mi volt a legviccesebb történet ami a “Bíró kánság” életében?

Az életet humorral kell megfűszerezni, hogy igazán élvezhető legyen. A pihenés alatt rengeteg vicc hangzik el, jókat derülünk egymás csetlés botlásán, ám nem szabad elfeledni, hogy harcművészetről beszélünk, a harc pedig komoly dolog. Hogy mi volt a legviccesebb történet, nem tudom megmondani. Azt, hogy mikor vagyok a legboldogabb, azt már sokkal inkább. A legnagyobb boldogság, amikor a feleségemmel és a kisfiammal lóra ülünk. (A képen a Bíró család hun öltözékben.)

7. Úgy sejtem, hogy aki ilyen kitartó harcművész mint te, annak nagy álmai is vannak. Mi az álmod itt Felvidéken, Dunaszerdahelyen?

Az álmaimat folyamatosan megvalósítom. Meglettek a lovak, meglett a birtok, szerető család. Egyre többen ismerik fel a lovasíjászat közösségformáló erejét. Hiszem, hogy mi is hozzájárulunk a felvidéki magyarság megmaradásához.

Bővebben: http://www.lovasijasz.sk/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Pin It on Pinterest